Farkasréti szomorú történet
A 2006-os év tavaszát írjuk. Csörög a telefon és megszólal egy szomorú női hang.
– Varga Katalin vagyok, Farkasréten egy családi házban lakunk a családommal, és eldugult minden létező lefolyó ami a házban van. Sem WC-t, sem fürdőszobát nem tudunk használni két gyerekkel és a nagymamával együtt lakunk. Duguláselhárításra van szükségünk. Ki tudnak jönni még ma?
– Természetesen asszonyom, forgalomtól függően másfél-két órán belül ott tudunk lenni.
Az idő délután 5-6 óra között lehetett. Egy nagyon régi Kedves ügyfelemnél éppen fürdőszobát szerelvényeztem. Az automata mosógép szennyvíz lefolyó csövét kötöttem be éppen a beszélgetés előtt. A munkával végezve összepakoltunk és elindultunk a XII. kerületbe.
Megérkezve a dugulás színhelyére igen siralmas látvány fogadott minket. Az alaksori WC csésze és a mellette lévő mosdó színültig volt szenny vizzel és a hozzátartozó tartalommal. Mielőtt neki láttunk volna a hölgy elmesélte, hogy nem mi vagyunk az elsők akik a munka elvégzésének hozzálátnak. Járt ott előttünk egy háromfős „szocialista” brigád, akik a helyszínt és repedt WC csészét meglátva a csésze anyag árát, 15 000 Ft-ot előre el akarták kérni.
– Nagyon fel vagyok háborodva – mondta a háziasszony elkeseredve -, hogy ilyen szívtelen, lelketlen szolgáltató iparosok léteznek ebben a városban. Látják azt, hogy bajban vagyunk és addig a duguláselhárításnak neki sem állnak míg pénzt nem látnak. Én is a szolgáltató iparban dolgozom, és ha így bánnék a megrendelőimmel a hideg vízre valót sem keresném meg.
– Nyugodjon meg asszonyom – de már ekkorra eltört nála a mécses, és hangos sírásban fakadt ki – mi nem vagyunk ilyen emberek, azért jöttünk, hogy segítsünk megoldani a problémáját.
– A férjem a László kórházban fekszik, leukémiás beteg és talán napjai vagy talán órái vannak hátra. Itthon vagyok két pici gyerekkel és a beteg édesanyámmal. A baj nem jár egyedül.
Gyorsan be hordtuk a kocsiból a gépeket a szerszámokkal együtt, és szó nélkül nekiláttunk a munkának. Mondanom sem kell a WC csésze nem törött el és még utána vissza is lehetett szerelni.
Sikerült egy lyukat ütni a spirálon lévő szív alakú fejjel – a dugulás következtében képződött a dugón -, és a szennyvíz nagyobb része elszivárgott. Így a gyerekeket meg tudta fürdetni és a WC-t is tudták használni, egészen addig, míg az ütött lyuk megint el nem tömődött. Kivártuk szépen míg a család elvégzi az ügyes bajos dolgait és folytattuk tovább a duguláselhárítást. Kamerával kiderítettük, hogy a földben lévő vezeték el van törve és a gyökér bele nőtt a vezetékbe.
Sajnos ennek a hibának a megoldása, a vezetékszakasz, vagy a földben lévő teljes lefolyóvezeték ásással történő cseréje. Közöltem a hölggyel finoman az „örömteli híreket”, de Ő ezen egyáltalán nem lepődött meg.
– Tudtam azt, hogy katasztrofális állapotban van a csőhálózat . Tervbe is vettük a férjemmel a cseréjét, de a súlyos betegsége közbe szólt. Kérnék szépen öntől egy ajánlatot, minél gyorsabban.
A családot a keresztmamánál elhelyezve, a munka árával és a hozzáállásunkkal maximálisan megelégedve, a háziasszony engedélyt adott a csőcserére.
A megbízást sikeresen teljesítettük, a vezetékhálózatot kicseréltük a rácsatlakozásokkal együtt, ami a szomorú háziasszonyból, ha rövid időre is kitudta hozni az öröm és a megkönnyebbülés első jeleit.
Közben megkapta a kórházból is a jó hírt: a beteg férje állapota stabilizálódott, az életét sikerült egy bizonyos időre meghosszabbítani a kezeléseknek köszönhetően. Talán még azt is megérik egyszer, hogy a család együtt legyen és tudjanak egymásnak tiszta, őszinte szeretettel örülni.
Nagyon meg volt elégedve munkánkkal, és nekem is hízott a lelkem ezen a sikerélményen, de főleg azon, hogy részem lehetett egy igazán szerető, keresztény család megtépázott sorsának jobbá tételében.
Azóta eltelt több mint három év, és a hölgy csak minket hív, ha gépészeti problémái vannak.
Ui.:
Emberségesnek és segítőkésznek maradni minden körülmények között.
Ez többet ér minden pénztől és hatalomtól.